„Soha nem merült fel bennem, hogy máshol éljek, vagy dolgozzak.”
Édesapám mindig is egy rátermett, megújulni képes vállalkozó volt, aki nyitott szemmel járt a világban, és észrevette a lehetőségeket. Így történt, hogy a ’80-as évek végén ruhaboltot nyitott a Bogdányi utcában, ugyanis egy kivételtől eltekintve, Szentendrén nem voltak ruházati üzletek. A Joy Butiknak, mondanom sem kell, óriási sikere lett, ráadásul mi a hétfői zárvatartás szokását is megtörtük, és nyitva voltunk a hétköznapokon. Mindeközben a szüleim beleszerettek a városba, eladták a fővárosi lakásukat, és az Ady Endre útra költöztünk.
Imádtam a várost! A sport gyerekkorom óta az életem része, a Szentendrei Vízműveknél kezdtem el kajakozni, és futni is eljártunk. Nem volt nehéz barátokra találni. A mai napig őrzöm azt a képet, amikor elkezdték bontani a gátat, mi suli után lejöttünk, Surányi bácsinál vettük egy gombóc fagylaltot, és a fák alatti parapeten üldögéltünk. A vendéglátást, mint szakmát az édesapám után választottam. A Csillaghegyi strand szállodájában üzemeltetett egy bárt, én pedig nyaranta hűtőket pakoltam, rekeszeket és jeget cipeltem, és mindezt szerettem, számomra jó iskola volt.
Később Szentendrén évekig üzemeltettünk egy borozót is, a Görög Kancsó Éttermet pedig tizenöt éve vásároltuk meg. A Riverside úszóművet tavaly nyáron nyitottuk meg Pásztor Zoltán barátommal, aki egyben a szentendrei rév tulajdonosa is. Az ötlet a ’80-as évekbeli, Római-parton magára hagyott stégekig nyúlik vissza, amelyeket bárki, szabadon használhatott. Ugyanis a szentendrei mobilgát ugyan közelebb vitte az embereket a Dunához, de csak mint látványhoz. Így jött a megoldás, egy olyan dokk formájában, ami nemcsak, mint móló, de mint étterem, kikötő, napozó és közösségi tér is funkcionál. A tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon jól fogadták a helyiek ezt a lehetőséget, sokan lejönnek egy fagyival, újsággal, vagy csak napozni egyet a padokon. Külföldön már számos példa van az ilyen úszóművekre, s azt gondolom, mint anno a Joy Butik, ezúttal is egy hiánypótló helyet hoztunk létre itt a belvárosban.
Nekem Szentendre a szívem csücske. Soha nem merült fel bennem, hogy máshol éljek, vagy dolgozzak. Gyerekkorom óta bóklászom a városban, annak minden macskakövét ismerem, s bár sokat járok külföldön, ez az a hely, ahol jól érzem magam. Igyekszem Szentendre minden előnyét és adottságát kiélvezni, de azt is látni kell, hogy ebben a szakmám nem támogat. Áprilistól októberig nincs szabadnapom, vagyis a hendikepem az, hogy mikor a város él, én dolgozom.
