„A házak szorosan összebújni látszanak, minden sziluett-szerűen jelenik meg, az ég smaragdzöldben játszik, teleszórva apró gyémántokkal. Ahogy lépkedünk lassan a szűk siktorokban, egy láthatatlan fényforrás a velünk szemközt lévő falra misztikus árnyakat vetít; megdöbbenünk a csodálkozástól, s érezzük azt, amit csak vizuálisan lehet kifejezni, olyan az egész hangulata, mintha a mesékben járnánk, ahol lépten-nyomon csodák várnak, ahol minden lehetséges.”

Vajda Lajos: Szentendrei vallomás