„Nekem Szentendre a mindenem. A szülővárosom, a családom, a munkám, a barátságaim, a sikereim, az örömeim helye. Sokat kaptam ettől a várostól!”
Családom szentendrei kötődése az 1930-as évekre nyúlik vissza. Apai nagymamámék ekkor vásároltak Izbégen több hold szőlőt. Saját gazdaságukban borászkodtak, állatokat tartottak, míg az ’50-es évek végén földjeik nagy részét elvették. Édesapám ennek a családnak a harmadik gyermeke. Ő borászként dolgozott, majd pálinkafőző mester lett. 1974-ben megismerte, majd 1975-ben feleségül vette Édesanyámat, aki egy budai polgári családból származott. Anyukám óvónő, aki a kezdetektől a városban dolgozott, illetve később húsz éven át, egészen a nyugdíjba vonulásig a szentendrei óvodák vezetője volt. 1976-ban születtem, majd 1977-ben az öcsém.
Boldog gyerekkort tudhatok magam mögött, bár egy ismert család és egy pedagógus anya sarjaként igen nehéz mindig az elvárásoknak megfelelni, „jól viselkedni”, jól tanulni, „nem szégyent hozni” a családra. Lázadásom jeleként, nem az elvárt utat választottam, így fodrász iskolába mentem. Tizenhét éves korom óta dolgoztam vállalkozóként, amit nagyon szerettem, és sok embert ismertem meg általa. Majd megszületett Glória lányom, akire a munkám kötetlensége miatt sok időt tudtam szentelni – így visszatekintve, már csak ezért is megérte, hogy ilyen szakmát választottam akkor. Ahogy telt-múlt az idő, úgy kezdtem el érezni a veszteségét a tanulás hiányának.
Mikor megfogalmazódott bennem, hogy egy érettségi a minimum lenne, a húszas éveim közepén beiratkoztam esti gimnáziumba. Majd kedvet kapva, szerettem volna még továbbtanulni, de igazából csak a kihívást kerestem, és nem gondoltam pályamódosításra. Huszonnyolc éves voltam, mikor a barátnőmmel eldöntöttük, hogy diplomát szerzünk. Soha nem készültem édesanyám nyomdokaiba lépni, így nem is én választottam ezt a szakot, hanem Ildikó – egyébként az ő anyukája is szintén óvónő, óvodavezető volt. A szakmai gyakorlatok során mégis rá kellett jönnöm, hogy ez a nekem való pálya, ami mára már nem a munkám, hanem a hivatásommá vált. Fantasztikus minden egyes nap mosolyt, ölelést és feltétel nélküli szeretetet kapni, s ez mind a mai napig egy óriási örömforrás a számomra, mert semmi máshoz nem hasonlítható élmény az, amikor reggelente belépek a csoportszobába, és huszonöt csillogó szempár jelenik meg nap, mint nap az ajtóban.
2006 óta dolgozom a Hold utcai Tagóvodában. Egy csodálatos csapatba kerültem, ahol rengeteg örömöt, bánatot, kihívást, szakmai fejlődést élhettem meg és rengeteg kisgyerek szeretetére, mély barátságokra tehettem szert. A szakma iránti szeretetben szerepet játszott, hogy olyan tapasztalt, nagy szakmai tudással rendelkező kolléganőkkel találkoztam, akiktől az évek folyamán sokat tanulhattam, velük együtt több pályázat részese lehettem. Büszke vagyok az elért eredményeinkre, s hogy a Hold utcai óvodában dolgozom. Másoddiplomámat vezető óvodapedagógus szakon szereztem meg, majd a tagóvoda vezetője lettem 2012-ben. Vezetőként törekszem/törekedtem a megfelelő szakmai színvonal fenntartására, a jó légkör kialakítására, a gyerekek/szülők/kollégák elégedettségére, az elődjeink jó gyakorlatainak megőrzésére, az általunk elért eredményeink, címeink és kialakított programjaink zökkenőmentes megvalósítására.
Engem a pozitív visszajelzések hajtanak. Ide tartozik az is, hogy a Hold utcai Tagóvodába mindig is állandó volt a túljelentkezés. Számomra mindez azt az üzenetet hordozza, hogy a munkánk jó és értékes. Az intézmény adottságai egyedülállók. Szentendre ilyen szempontból (is) egy ideális hely az óvodánknak. Elérhető közelségben van a természet, a Duna-part, a Bükkös-patak, a gyönyörű belvárosunk, a Skanzen, a múzeumok, a mozi, a színház, a könyvtár, a városi gyerekprogramok. Ami kicsit is megfogható gyerekszemmel, mi oda elmegyünk.
Jelenleg GYED-en vagyok Dorottya lányommal, így most nélkülöznöm kell az ovisokat, de hamarosan visszatérek, ami nagy örömmel tölt el. Örülök a város újjáéledésének, tetszenek a színvonalas programok, a Dumtsa korzó, a fesztiválok, amiket előszeretettel látogatunk a férjemmel. Én magam is imádtam gyerekként Szentendrét – a zeg-zugos szamárhegyi utcákat, a belváros sikátorait, a város ódon hangulatát, a templomokat és a megannyi apró csodát, amit ez a város rejt, ennél jobb helyet gyereknevelésre nem is tudok igazán elképzelni. Nekem Szentendre a mindenem. A szülővárosom, a családom, a munkám, a barátságaim, a sikereim, az örömeim helye. Sokat kaptam ettől a várostól!
