„Nekem Szentendre az otthonom, s annál egyértelműen több – az a hely, ami inspirál, ahol kreatívnak érzem magam.”
Erdélyi születésű vagyok, Bukarestben jártam egyetemre, villamosmérnökként végeztem, s ott is kezdtem el dolgozni. A férjemmel a munkám révén ismerkedtem meg, ő a cég magyarországi képviselőjeként járt Romániába, és csak 1999-ben, a lányunk születése évében költöztünk Szentendrére. Nem volt feltétlenül könnyű a beilleszkedés. Körülbelül tíz évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy amikor ránézek a házunkra, azt érezzem, az az otthonom. S persze mindez sok mindentől függhet. Ha valaki több helyen is él, az vagy sehol sincs otthon, vagy mindenütt otthon van. Már maga az erdélyi lét is különös. Bukarestben viszonylag könnyen megtaláltam a helyem, de nem tekintettem úgy a városra, mint az otthonomra. Cégvezető voltam, mikor eljöttem onnan, s ehhez képest éles váltás volt egy idegen kisvárosban anyuka szerepbe csöppenni. Kevés emberrel találkoztam, szomszédok is alig voltak, úgyhogy inkább szorongó időszakként jellemezhető ez az én életemben. Alvóvárosnak láttuk Szentendrét, s a kapcsolódásaink is csak az óvoda-iskola tengelyei mentén alakulgattak.
Amikor újra munkába álltam, a feladatom lett az is, hogy havonta kétszer Bukarestbe utazzak. Mindez jó volt, mert ki tudott szakítani a kisgyerekkel töltött hétköznapokból, másrészt tudtam, hogy hosszútávon mégsem tartható. Emlékszem, egyik alkalommal a repülőn ülve tettem fel magamnak a kérdést, hogy mit is csinálnék szívesen, amikor megláttam a mellettem ülő hölgy kezében egy svéd gyerekkönyvet. Arra gondoltam, milyen szép és letisztult ez a könyv, itthon alig kapni ilyesmit, sőt, amik vannak, porosak, hiszen sem külalakban, sem tartalomban nem felelnek meg a kor szellemének. S ezzel tulajdonképpen meg is született a Cerkabella Kiadó gondolata, amelyről az első pillanatban tudtam, hogy a kortárs szépírókra is építeni fog.
A könyvesbolt megnyitásán sokáig vacilláltunk, ugyanis nagyon jó kapcsolatokat ápoltunk a szentendrei könyvesboltokkal, és ezt semmiképp sem szerettük volna elveszíteni. Az elhatározás akkor született meg, amikor rájöttünk, mi nem csupán egy könyvesboltot szeretnénk, hanem egy közösségi teret is, ahol a kisgyerekes anyukák meg tudnak inni egy kávét, ahol programokat kínálunk, s ahol akár egy szülinapot is meg lehet rendezni. Ekkor egyébként már azt is láttuk, hogy Szentendre is megérett minderre, éreztük, hogy a pár évvel korábbi hangulat megváltozott, s az itt lakók végre elkezdtek élni a városukban. Ez adta a bátorságot, hogy belevágjunk. A bolt egy antológiánkról kapta a nevét. Tulajdonképpen a belsőépítész barátunkkal találtuk ki, s azonnal megszerettük a kétértelmű jelentését. Már a nyitás is fantasztikus volt, s azóta is, ennek a helynek a lelkét és erősségét az a sok jó ember adja, akik körülöttünk vannak, akik velünk dolgoznak.
Én pedig azt kell mondjam, a Parti Medve által váltam szentendreivé. A habitusomnál fogva szükségem volt azokra az újabb és tágabb kapcsolatokra, amiket nekem hozott, sőt, ez a hely a szabadságot és a kreativitást adta nekem. Ahhoz képest, hogy voltak idők, amikor már-már nyomasztónak éreztem a várost, néhány év leforgása alatt rengeteg változás történt, s mára egy olyan ideális kisvárosi hangulat született meg, amelyről azt gondolom, nagyon kevés lehet az országban. Ma már a gyerekeim is azt mondják, mekkora szerencse, hogy mi ott élhetünk, ahová mások turistaként, csodát látni járnak. Nekem Szentendre az otthonom, s annál egyértelműen több – az a hely, ami inspirál, ahol kreatívnak érzem magam.
